Lehet első olvasásra a cím felettébb felháborítónak hat. De le fogom vezetni a gondolatmenetet. Szeretném előre leszögezni, szerethet egy édesanya, csak nem szeretettel, maximum a szülői szeretet jöhet szóba. (egy kedves ismerősöm világított rá, hogy azért ne jelentsem ezt csak így ki, ezért változtattam a kifejezésen, bár a dolog lényegi részén nem változtatott) Előre láthatólag több posztot fog felölelni az írás, azon egyszerű okból, hogy nincs kedvem egyszerre sokat írni. Nos akkor vágjunk is bele.
Mi is az a szeretet?
A kérdés egyszerűnek tűnik, a válasz viszont közel sem olyan egyértelmű.
Egy definíció szerint: A szeretet hajlandóság az én kiterjesztésére, saját és mások lelki fejlődésének elősegítése érdekében. A szeretet önfejlesztési folyamat akkor is, ha célja másvalaki fejlődése.
Szeretni sokféleképpen lehet, és sokféleképpen nem lehet. Akit nem ismerünk, nem tudjuk szeretni, Akit nem szeretünk nem tudjuk megismerni. Úgyhogy ennek a két dolognak együtt kell járnia. A szeretet, és a megismerés valamiképpen összeolvad ezen a szinten.
Miért nem szeretheti az anya az újszülöttet?
Nos. Az előző gondolatmenetből indulva, az anya nem ismeri a gyermekét, mikor megszületik. Hiszen az újszülött gyermeknek nincs kifejlett személyisége, öntudata. A dolog ami mégis elhiteti vele ezt, azok a hormonjai. Csodálhatja, büszke lehet rá, de ezek már megint más fogalmak.
folyt köv... (jobb dolgom akadt)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése